Emese álma

Mátyás álma

Mátyás király azelőtt béres volt. Egyszer álmában angyal jelentette neki, hogy ő lesz a király.

A gazdájának hat ökre volt. Amikor szántott, mindig csára hajtotta az ökröket. Egyszer, amikor a gazdájával szántott, elkezdett az eső szitálni.

Azt mondja a gazdája:

- Jó volna már frustukulni, de mindenütt sár van!

Azzal Mátyás megfordította az ekét, a vasra tette a kenyeret, a tarisznyát meg a tézslára akasztotta. Tíz óra körül lehetett az idő, azt mondja a gazdája:

- Ma királyválasztás van. Hallod-e, Mátyás, még te is lehetsz király!

- Akkor leszek király, mikor az ostor nyele kizöldell.

Belemennek a másik barázdába, kizöldellt az ostor nyele. A barázda közepén fejére szállt a korona, és hogy Mátyás az ostorral csapott az ökörre, akkor ütődött fére a kereszt a koronán. Azóta is úgy áll.

Este, ahogy beértek, jöttek is érte, vitték az országházba. Mindjárt megtanult írni, olvasni. Ő lett a király.

Mikor átvette az ország kormányát, mivel szent volt, az Úristen neki szárnyat adott. Nem is volt olyan igazságos király sem azelőtt, sem azután, nem is lesz.

Mikor hat ökrön szántott az egyik, a másik meg két ökrön, odament, akinek hat ökre volt.

- Szántogat kend, öreg?

Megáll az öreg, két ökrét elvitte, odaadta annak, aki két ökrön szántogatott. Megy tovább, látja, hogy a parasztember hat lovon szánt, mindjárt mondja:

- Jó napot adjon Isten, öregapám!

Két lovat mindjárt kifogott, odaadta a szegénynek.

Mátyás király palotáján annyi ablak van, ahány nap van az esztendőben.

Mátyás király egyszer az erdőben sétált, amint hogy, hogy nem elveszett. Bolyongott erre, ment arra, de nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegény favágót. Odament és köszönt neki:

- Segítsen az Isten, Te szegény favágó!

-Hát, biza rám is férne a segítség. - mondja a szegény favágó. De a szegény ember nem ismerte fel hogy ki az, csak egy Úrnak nézte. Mondá neki Mátyás király:

- Hát, Te szegény ember, vannak-e gyerekeid?

-Vannak, biza. Két szép fiam és két leányom. 

- Hát aztán, van-e pénzed?

- Hát az is van, éppen amennyi kell. De tudod Uram, én a pénzem mindig három felé osztom.

- Hát azt Te hogy csinálod? - kérdezi Mátyás király.

- Hát, hogy az egyik részével mindig adósságom fizetem, másodikat kölcsönadom.

- S hát a harmadik részit?

- Azt a sárba vetem.

- Ejnye, hát én még ilyen beszédet sosem hallottam. - mondá Mátyás király - Hát mond el nekem, ezt hogy értsem!

- Úgy Uram, hogy az első részével az adósságomat fizetem, az azt jelenti, hogy van még nekem édesanyám, édesapám, s azok engem felneveltek. Azokat most én tartom el. Azért fizetem a régi adósságomat. A második amit kölcsönadok. Mert van nekem két szép fiam. Ha majd én megöregszem, azok visszafizetik nekem.

- Hát a harmadik, mit jelent? - kérdezi Mátyás.

- Van kelem két lányom, azokat öltöztetem belőle, de azok nem fizetik vissza. Ha férjhez mennek, otthagynak engemet.

- Jaj de éles eszed, van. Vág mint a beretva. De hallod-e te szegény ember. Én ebbe az erdőbe eltévedtem. Nem vezetnél-e ki?

- Ja Uram, nem érek én rá kísérni senkit sem. Szegény embernek dolgoznia kell.

- Megfizetem én a napszámodat, csak vezess ki innen. 

- Hát úgy igen, pénzért szívesen megteszem. -S azzal elindultak az erdőben, hogy kivezesse Mátyást a szegény favágó. Míg mentek, ballagtak, beszélgettek. Kérdezi Mátyás a szegény favágót:

- Hát aztán te szegény ember, láttad-e már a királyt?

- Nem én Uram, még sosem láttam, de szeretném látni, míg élek.

- Most ha kiérünk az erdőből, lesznek ott napszámos munkások, akik a mezőkön dolgoznak. Azok ha meglátják a királyt, mind leveszik a fejfedőiket. Erre a beszédre ki is értek az erdőből.

- Jaj Uram!- kiált fel a szegény favágó. - Itt mindenki fejfedő nélkül van, csak mi ketten maradtuk kalapba. Most melyikünk a irály, Te vagy én?

- Hát, egyikünk biztosan az. - mondá Mátyás, majd megveregette a szegény ember vállát és tovább ment.

Gazdagon megjutalmazta a szegény favágót, aki még ma is él, ha meg nem halt.

Sok-sok évvel ezelőtt, valahol Írország partjaihoz közel emelkedett ki az a piciny sziget, melyet a mai napig állatok, csodás növények és nem utolsó sorban titokzatos, mesés lények népesítenek be.A szigetet egyetlen ma már talán kicsit korosodó emberpár vigyázza. Ez a sziget miután kiemelkedett az Atlanti-óceánból, csodás módon a levegőbe emelkedett és a mai napig mozgásban van. Mindig máshol látják, de az Ír partvidéket sosem hagyja el. Ha Te is szeretnéd látni ezt a csodás szigetet nem kell mást tenned, mint olvasni Posszancs, a sziget tündérének beszámolóit a sziget lakóiról és azok mesés történeteit. Aztán már csak be kell csuknod a szemeid és biztosak vagyunk abban, hogy Te is megláthatod. Ha veled is megtörténik ez a csoda, kérjük írd meg nekünk.