A német és a bizánci császár szövetkezett a magyarok ellen, de nem sok sikerrel, mert a Német Birodalomban belháborúk robbantak ki. Ezt kellett elöbb a német császárnak megfékeznie. A támadók nem voltak elég erősek, ezért váraikba menekültek. Hirnököket küldtek a magyarokhoz, hogy támadják meg a német császárt. Így a magyar sereg elindult Kr.u. 955-ben a németek ellen Lehel (Léhl) és Bulcsú vezérlete alatt.

Minden útjukba kerülő várat, falut felgyújtottak. Végül a királyhű Augsburg várához értek. Nem tudták bevenni. Ullrik püspök követeket küldött Konrád császárhoz, hogy védje meg őket. A császár gyorsan közbelépett. Kétoldalról körbevette hadaival a magyarokat, harmadik oldalról pedig a Lech folyó állta el az útjukat. Közelharcra került sor, amiben a magyarok nagyrészét megölték, vagy fogságba ejtették.

A két vezér, Lehel és Bulcsú is fogságba került. Amikor a király elé vitték őket, Konrád császár halálra ítélte őket. Lehel ekkor így szólt:

- Adjátok ide a kürtömet! Ha belefújtam, majd felelek.

A kürtjét meg is kapta Lehel, s amikor készült a fújásra, a császár közelébe lépett és homlokon vágta. Olyan erővel, hogy a kürt eltörött és a császár meghalt.

Így szólt ekkor Lehel a holt Konrádhoz:

-Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!

A két vezért eztán Regensburgban felakasztották.